FELADAT >> 16. Olvassa el az „Egy Tónusskála-teszt” című részt.

EGY TÓNUSSKÁLA-TESZT

A személy pozíciójának legpontosabb mutatója a Tónusskálán valószínűleg a beszéd.

Ha a személy nem beszél nyíltan, és nem figyel oda fogékonyan, nem tekinthetjük úgy, hogy nagyon magasan van a Tónusskálán.

Az emberi értékelés Hubbard-féle táblázatának 10. oszlopában (Beszéd: Beszél – Beszéd: Figyel) dupla rubrikák vannak: az egyik csoport a beszélésre, a másik a figyelésre utal. Talán vannak olyanok, akiknek még nem fordult meg a fejében, hogy a kommunikáció kifelé is megy, és befelé is jön. Annak megfigyelése, hogy egy személy hogyan figyel oda, és hogyan beszél, pontosan jelezni fogja a Tónusskálán elfoglalt helyét.

Érdekes megjegyezni, hogy ezzel az oszloppal el lehet végezni valakin egy úgynevezett „kétperces pszichometriát”. A pszichometria a szellemi tulajdonságok, képességek és folyamatok mérése. A kétperces pszichometriát úgy végezzük, hogy egyszerűen elkezdünk a lehető legmagasabb tónusszinten beszélni a személyhez, kreatívan és építőn, és aztán társalgásunk tónusát fokozatosan lejjebb engedjük addig a pontig, ahol az reakciót vált ki a személyből.

Beszélgetés által egy egyén mindössze körülbelül fél ponttal emelhető a Tónusskálán.
Azáltal, hogy egy személy dühére unalommal válaszolunk, a személy tónusa megemelhető.
Az egyén legjobban a saját tónussávjára reagál, és társalgással az egyént csak körülbelül fél ponttal lehet a Tónusskálán felemelni. Miközben ezt a fajta „pszichometriát” végezzük, nem szabad egyik adott társalgási sávot sem túl sokáig (egy vagy két mondatnál tovább) folytatni, mivel ez oda vezethet, hogy enyhén megemeli a személy tónusát, és így elrontja a teszt pontosságát.

A kétperces pszichometriát tehát úgy végezzük, hogy először valami kreatívat és építőt mondunk, és megnézzük, hogy a személy hasonlóképpen reagál-e, azután valamilyen hétköznapi kommunikációba kezdünk, talán a sportról, és megnézzük, hogy a személy reagál-e arra. Ha nem kapunk választ, elkezdünk antagonisztikusan beszélni olyan dolgokról, amelyeknek a személy a tudatában van (de természetesen nem a személyről), hogy lássuk, elér-e ezen a ponton reakciót. Ezután mondjunk egy-két dühös mondatot valamilyen állapotról. Ezután lebocsátkozzunk némi szégyenletes pletykálkodásba, és nézzük meg, hogy erre van-e bármiféle reakció. Ha ez nem működik, ássunk elő néhány olyan kijelentést, amely reménytelenséget és nyomorúságot tükröz. Valahol ebben a tartományban a személy egyet fog érteni a felajánlott társalgástípussal, vagyis hasonlóan fog válaszolni rá. Ezután társalgást folytathatunk ebben a sávban, amelyben a személyt felfedeztük, és így gyorsan elegendő információt fogunk szerezni ahhoz, hogy jó első becslést adjunk a személynek a táblázaton elfoglalt helyzetéről.

Ezt a társalgás alapján elvégzett kétperces pszichometriát csoportokra is lehet alkalmazni. A szónok, aki szeretné irányítani a közönségét, nem beszélhet több mint fél ponttal magasabban vagy alacsonyabban a közönsége tónusszintjénél. Ha szeretné megemelni a közönség tónusát, akkor körülbelül fél ponttal az általános tónusszintjük felett kell beszélnie. A szakértő szónok, amennyiben alkalmazza ezt a kétperces pszichometriát, és gondosan megfigyeli a közönsége reakcióit, két perc alatt felfedezheti a közönség tónusát – ezután csak annyit kell tennie, hogy egy kicsivel az övék felett lévő tónust vesz fel.

A Tónusskála és Az emberi értékelés táblázata a legfontosabb, az emberi magatartás előrejelzésére valaha is kifejlesztett két eszköz. Használja ezeket az eszközöket, és mindig tudni fogja, kivel van dolga, kivel társuljon, kiben bízzon meg.